A rossz konferenciaszéket a jó előadás sem feledteti

Voltál már olyan konferencián, ahol a vendégeket olcsó székre ültették? Netán te voltál ennek a gaztettnek az elszenvedője? Ne félj, nem vagy egyedül: a konferenciák és előadások többsége rendelkezik egy hatalmas infrastrukturális hiányossággal: nincsenek kényelmes székek.

Szeretném elmesélni legutóbbi konferenciaélményemet, anélkül persze, hogy nevesíteném az eseményt és a helyszínt (hiszen erre nincs is szükség, ez bárkivel bárhol megtörténthet manapság - sajnos).

Az első óra

Megérkeztem az egész napos konferenciára, regisztráció, nyakpassz, ajándékcsomag, papírzacsi, jegyzettömb, toll. Feszült várakozás, téblábolás, kit ismerhetek? Nézelődés, végre egy ismerős arc, kötelező szia-szia. De hisz nem is kedvelem, kezdődhetne már a program... Irány a terem, csupa egyen-szék. Ugyan ki gondolná, hogy ezek kínzóeszközök? Tedd fel ezt a kérdést reggel, aztán a nap végén is.

^{(képünk csak illusztráció)}

Leülök végre, kimaradok a néma, szúrós tekintetettel vívott külzdelemből, mely a legjobb helyekért folyik. Hátra ülnek, akik telefonálni is akarnak, előre a lelkesek, a többiek pedig szétszóródnak. Vagyis szétszóródnának, ha tudnának, de a székeket olyan közel rakták egymáshoz, hogy esélyed sincsen a komfortzónád fenntartására...

Első szabály: a székek térköze

Van egy proxemika nevű tudomány, a térközszabályozással foglalkozik, és még az építészeknek is kötelező tantárgy. Nem úgy a rendezvényszervezőknek. A legtöbb konferenciaterem már ott elbukik kényelmi szempontból, hogy a székek túl közel kerülnek egymáshoz. Ez persze érthető: minél kisebb helyből akarnak kihozni minél több résztvevőt.

Sok jó ember kis helyen is elfér, csak nem kényelmes nekik. Az az igazság, hogy a legtöbb konferenciaszéken nincsen sorolóelem. A sorolóelem nem csak abban segít, hogy szép szabályos sorokban rendezhesd el a kipakolt székeket, de abban is, hogy azok egymástól akár 5-10 centi távolságban is lehessenek. Pont olyan messze, amennyire a karoknak, a könyököknek szükségük van ahhoz, hogy két ember kényelmesen is tudjon ülni egymás mellett. 

Az olcsó konferenciaszékeknél sokszor még karfa sincsen, ezért aztán nem csoda, hogy még a minimálisnál is közelebb kerülnek egymáshoz, így a konferencia hallgatósága is soha nem látott közelségbe kerül egymással, csak éppen nem biztos, hogy szeretnének. 

Persze sajnos ez általános a hazai gyakorlatban, de már megszoktam... Jön az első előadás, én pedig régimódi hallgatóság vagyok, papírt és tollat ragadok, hogy jegyzeteljek. Legalábbis megpróbálom...

Második szabály: akár papír, akár tablat, valamire tenni kell

Egyetlen széken sincsen írótábla. Enyhe mosolyt csal a rejtett kihívás a szám szélébe: hiába kapom majd meg a diákat e-mailben (kezdi ezzel minden előadó), ha egyszer nekem a saját jegyzetelési struktúrám a hatékony, akkor bizony írni szeretnék. Sokszor elfeledett tény, hogy minden ember másképp tanul, így másképpen is jegyzetel (és éppen ezért írni fog lapra vagy telefonba, esetleg tabletbe vagy laptopba, hiába a diás segédlet).

Igyekszem a combomra szorítani a jegyzettömböt és szorgosan körmölni, közben a mellettem ülőkkel könyökeink pajkos kis érintés-táncot járnak, halk "elnézések" sűrű, egy idő után már ki sem mondott kíséretében. Kellettek volna azok az írótáblás konferenciaszékek...

A második és harmadik óra

Ahogy telik az idő és rövid szünetekkel váltják egymást az előadók, a kényelem érdekében hozott (ellen)intézkedések újabb meglepetéseket tartogatnak. Az olcsó székekre - hozzájuk "méltó" - olcsó szövet is került, ami azért jó, mert a műszálas nadrágban érkezettek többsége nálam már jóval korábban elkezdi átélni a kínok első szakaszát. Persze a vég engem is utólér, ez csak idő kérdése.

Legóra lépni a gyerek szobájában a sötétben nem kellemes. De ez ahhoz képest sokkal roszabb... Az a pici szúrós érzés, ami a bőrödnek minden négyzetcentiméterén jelentkezik, biztos ismered. Pontosan azt kezdtem érezni én is, és az egész terem lekezdett lassan mocorogni. Időről időre felül, hátrébb ül, oldalra mozog picit mindenki, próbál helyezkedni és tenni a rossz minőségű székhuzat miatt érzett kellemetlenség ellen.

És ekkor életbe lép a szigorú fizikai is: a mozgás hőt termel, és a többségnek egyszeriben melege is lesz, ami szintén a combok és az ülőlap, nomeg a hát és a hátlap között jelentkezik hatványozottan, mintegy rásegítve az apró "tűk" okozta kellemetlen érzésre.

Harmadik szabály: a jó széken jó kárpit is van

Bármilyen széket lehet jobb, vagy egyenesen jó minőségű szövettel rendelni, de tény, hogy ez többletköltség. A többletköltségek pedig főleg egy dologra jók: spórolni lehet rajtuk. A koncerenciahelyszínek és a szervezők is hajlamosak kizárólag egy szempontot szem előtt tartani székvásárláskor: milyen a kárpit színe? Piros? Fekete? És olcsó is? Jöhet! Kopásállóság? Kit érdekel? Szövetösszetétel? Kit érdekel? A konferenciavendégeket nagyon, csak őket nem kérdezik.

De folytassuk tovább a sztorit, mert a mocorgásnak van még egy kellemetlen mellékhatása: hamar kiderül tőle, mennyire vastag egy széken a szivacsozás.

Negyedik szabály: szivacsvastagság

Az olcsó székek esetében jellemzően 30-50mm vastag szivacsokat használnak a gyártók, ami még arra sem elég, hogy a tandemugró hangyák becsapódását lefékezze. Arra meg aztán főleg nem alkalmas, hogy egész nap rajta üljenek.

Ezen a ponton, mikor rájössz, hogy gyakorlatilag a szivacsot már nem is érzed, csak a szék alját, elkezded számolni, mennyi idő van még hátra az ebédszünetig. Kínodban elkezdesz visszaszámonli és azon gondolkodsz, hogy 500 darab szék esetében a további 5 centis extra szivacs vajon hány köbméter öntött szivacsot jelentett volna, és az mennyibe kerülne, majd gyorsan rájössz, hogy a te kényelmeddel filléreskednek...

Aztán eljön a megváltó ebédszünet, amikor fél órára felállhatsz az előadó rosszalló tekintete nélkül.

Negyedik és ötödik óra

Kezdődhet a délutáni etap, a rövid szünetben felfrissültél és el is felejtetted, milyen kényelmetlenül ültél. Igen ám, de amint visszaülsz, a szenvedések azonnal folytatódnak, késedelem nélkül. 

Ekkor jön az igazi tanulság, amit egy életre megjegyzel (de a következő konferenciáig aztán valahogyan mégis elfelejtesz). A széknek ugyanis minden küllemi tulajdonsága ellenére az alapvető felépítése mégiscsak a legfontosabb, ezt viszont kizárólag több órás ülés után mutatja meg. Ekkor derül ki, mennyire tervezték ergonomikusra és kényelmesre.

A konferenciaszékben töltött fél nap után megérzem derekam első segélykiáltásait. Hirtelen belenyilal valaminyel mélyről jövő, tompa fájdalom. Próbálok tenni ellene, lecsúszok a széken, majd úra meg újra felülök, de egyre inkább az a határozott érzésem, hogy a székem megpróbálja a vesémen át kioperálni a hátgerincemet. Kellemetlen. Igyekszem kifigyelni, a többiek hogyan próbálják túlélni a gerincgyilkos konferenciaszékeket, de sajnos nekik sincsen több ötletük a lehetetlen üléspozíciók keresésén kívül.

Ötödik szabály: ergonómia és kényelem!

Ez a legfontosabb, azért írom felkiáltójellel. Igen, az ergonomikus tárgyalószék drágább, mint a normál társai, de normális karfája, kényelmesen és helyesen kiképzett ülőlapja és hátlapja van, amelyek ráadásul olyan szöget zárnak be egymással, hogy az akár 8 óra huzamos ülésre is lehetőséget ad. Hidd el, számtalan ilyen szék létezik, de a konferenciaszervezők és a konferenciák helyszínéül szolgáló komplexumok a legkevesebb figyelmet sem fordítják arra, hogy kényelmesen ülhessek...

Hatodik óra: a kínok nem érnek véget

Az utolsó óra kezdetben extra kínokkal szolgál, hiszen a csúszás miatt a szervező örömmel jelenti be, hogy a délutáni szünet elmarad és mindenki maradjon a helyén. Ennél rosszabb hírt nem is közölhetett volna, ezt látom a többiek eltorzult arcán is.

Visszaszámolom a perceket, az utolsó pár előadásból már nem is emlékszem semmire, mert fáj mindenem, melegem van, kényelmetlen a szék és mennék haza. Elköszön az utolsó előadó is. Vetek még egy utolsó pillantást a székemre. Ugyan ki gondolná, hogy ezek kínzóeszközök? A nap végére gyakorlatilag mindenki...

Végre felállhatok, kisurranok, irány a garázs és az autó. A derékfájdalom azonban nem enyhül, viszem haza és otthon is érzem, este, sőt éjjel az ágyban is. Aztán még három napig, folyamatosan. Ez az egyetlen maradandó dolog, amit hazahoztam a konferenciáról: a fájdalom. Megérte?

Rajtunk is múlik, mikor javul a helyzet

Résztvevő vagy, vagy szervező? Bármelyik is legyél, ha te nem támasztasz igényt a normális, kényelmes konferenciaszékekre, akkor senki sem fog, és ez a helyzet a hazai konferencia-világban még évekig nem fog javulni.

Rajtad is múlik, hogy meghozod-e a kényelmes konferenciák és a vendégeid érdekében a döntést, és beszerzed-e az egészséges konferenciaszékeket. Az Irodabutik annyit tehet ezért, hogy kínálatával segít választani.