Az irodabútorok története - 2. rész

Amikor már nem csak a szükség irányít

A XIII. századtól kezdve a kereskedelmi irodák és bankok egyre nagyobb jelentőséget kaptak a gazdaságban. Innetől tulajdonosaiknak már nem csak az volt a fontos, hogy a kialakult új munkakörök fennakadás nélkül folytathassák a tőlük elvárt működést, hanem az is, hogy ha betér az „irodába” valaki, akkor jó képet kapjon a cégről. A kereskedőházak számának növekedésével egyfajta marketing tevékenység indult el ezzel a verseny közepette, amellyel szerették volna megnyerni maguknak a megrendelőket. 

Az irodák, és bennük a bútorok egyre díszesebbek, kényelmesebbek és látványosabbak lettek, míg természetesen a funkcionalitásról sem felejtkeztek el. A szék alkalmazása is ebben az időben kezdett széles körben elterjedni, így a hirtelen fejlődésnek indult íróasztalok mellé már ez is dukált.

A felvilágosodás korában – XVIII. század – a szellemi munka egyre nagyobb megbecsülést nyert, így természetes, hogy még nagyobb hangsúly került az elvégzés színhelyére. Természetesen nem csak a kereskedők és bankok munkaterületei lehettek irodák, a középkortól kezdve egyre inkább divattá vált, hogy a fontos pozíciót betöltő nemesek és polgárok lakhelyeiken dolgozószobát alakítottak ki maguknak. Ennek a szobának a legfontosabb berendezési tárgya az íróasztal volt, természetesen székkel, illetve a legtöbb esetben egy olyan szobarészletet is kialakítottak hozzá, ahova a tárgyalópartnereket is le lehetett ültetni.

Az irodák bútorzatai között ebben már a barokk korban kezdtek helyet kapni egy nagyon fontos funkciót betöltő, érdekes és titokzatos bútordarabok: a szekreterek. A secret szóból kialakult név alatt sejthetjük, hogy mi volt ezen (író)szekrények feladata. Igen, a titkokat őrizték, azaz tele voltak zárható és titkos rekeszekkel, fiókokkal. Ezek többnyire egyesítették az írófelületet a pakolásra szánt részekkel, amelyek között a széfként funkcionáló fakkok is megtalálhatóak voltak. Néha stabil írófelülettel rendelkeztek, de a késői szekreterek felcsukható ajtajai már arról árulkodtak, hogy a bútoralkatrész-gyártás (vasalat) is sokat finomodott ebben az időben.

Cikksorozatunk első részét ide kattintva olvashatod el.