Székpercek: amikor nyakunkon a klímakatasztrófa

Divatos téma lett mostanában a ránk váró klímakatasztrófából, ami talán nem is baj, hiszen itt nem egyszerűen egy mindannyiunkat, de az eljövendő generációkat, a gyermekeinket is súlyosan érintő kérdésről van szó. Ezt próbálta igen találó formában szemléltetni egy holland művész is. 

Sokminden eszünkbe juthat erről a székről, de az biztosan nem, hogy rá szeretnénk ülni. A képen látható darab kételyt keltő instabilitása jól tükrözi azt a bizonytalanságot, amely a bolygónkat, és vele együtt az emberiség sorsát is fenyegeti, ha a környezetszennyezés mértékét nem csökkentjünk radikálisan az elkövetkező néhány évben.

Boris Maas holland designer a „The Urge to Sit Dry” nevű székével hívja fel a figyelmet arra, hogy a globális felmelegedés könyörtelen következményeivel szembe kell néznünk. Munkája inkább egy fenyegető vízió, mintsem a klasszikus értelemben vett funkcionális tárgy.

A szék lábai egymásra helyezett építőkockákból épülnek fel, így magasságát könnyen beállíthatjuk a tengerszint emelkedésének megfelelően. Ez a struktúra egy hirtelen jött, összedobott megoldás hatását kelti, mint ahogyan valószínűleg majd nekünk is hirtelen kell cselekednünk a katasztrófa idején, ha tovább halogatjuk a probléma kezelését.

A NASA szerint 2100-ra a tengerszint 65 centimétert is növekedhet, ami súlyos következményekkel fog járni az alacsonyabban fekvő régiókban és a part menti nagyvárosokban.

A klímaváltozással kapcsoltos legutóbbi hírek egyébként igen aggasztóak.

A különböző nemzetközi egyezményeket, vállalásokat (Párizs, 2015) alig tartja be pár állam, és a legnagyobb széndioxid-kibocsájtók, mint az USA, Oroszország, Szaud-Arábia vagy éppen Kína egyáltalán nem is törekednek átfogó intézkedésekkel az üvegház-hatású gázok kibocsáhtását szabályozni.

A feladat elvben egyszerű lenne: 2100-ig az ipari forradalom (vagyis a nagy mennyiségű károsanyag-kibocsájtás kezdete) előtti szinthez képest 2, de lehetőség szerint 1,5 fokos hőmérséklet-emelkedésben kellene szabályozni a klímaváltozás mértékét. Ehhez a nettó nulla kibocsájtás elérése szükséges, vagyis pontosan annyi üvegházhatású gázt (elsősorban széndioxidot) kellene kivonni a légkörből, mint amennyi oda bekerül.

Ennek a törekvésnek sem fizikai, sem kémiai akadálya nincsen, csupán olyan összefogásra és kormányzati akaratra lenne szükség, amilyenre a bolygó történetében még nem volt példa.