Székpercek: az örökmozgók kedvence

Talán első pillantásra nem úgy tűnik, de ezen a széken ülni is lehet. Méghozzá nem is akárhogy, habár az igazat megvallva, inkább mozgáshoz lett tervezve. Ennek a széknek a tervezője felismerte a problémát, amiről már mi is olyan sokszor írtunk, miszerint az emberi test mozgásigényét nem lehet figyelmen kívül hagyni, ha ülésről van szó.

Bizonyára már veled is előfordult, hogy azon kaptad magad, amint éppen önkéntelenül a lábadat rázod vagy nyújtózkodsz munka közben a székeden. Yuming Hu formatervező kifejezetten ezekre az ülés közbeni apróbb mozdulatokra lett figyelmes, melynek hatására megalkotta székkollekcióját.

A posztmodern design nem csak a székek látványvilágában, de a tervezői attitűdben is visszaköszön. Egy magát rugónak álcázó statikus tartóelem, vagy éppen a zongora pedáljait idéző lábtartó… a kollekciót vizsgálva lépte nyomon asszociatív formákon akad meg a tekintetünk.

A szín- és formavilág gyermekkorunk játszótéri emlékeit idézi, ez pedig nem lehet véletlen. Gyerekként az út egyenesen a játszótérre vezetett, ha csillapítanunk kellett mozgásigényünket. Az évek azonban teltek, a hinta helyett irodai székbe kényszerültünk… de a gyermekkorral a mozgásigényünk is eltűnt volna?

Yuming Hu székeit nem kell túl komolyan vennünk. Bizonyára nem a legkényelmesebb napi 8 óra munkához, de nem is ezért készültek. Céljuk, hogy játékos módon felhívja a designerek figyelmét arra, hogy az emberi test mozgásigényével tervezéskor számolni kell. Hu szerint „a legkényelmesebb ülő testhelyzet mindig a következő”, és ezzel mélyen egyet kell értenünk. Mi ezért foglalkozunk Spinalis székekkel, amelyek szabadon mozgó ülőlapja biztosítja a lehetőséget az aktív üléshez és azokhoz a bizonyos mikromozdulatokhoz. Talán taktilis és vizuális ingerekben kevésbé gazdag, mint a napi székünk, de a kényelmes és egészséges munkavégzés terén garantáltan kiállná a próbát.